Kopjafa emlékeztet 1956 hőseire

2008. október 22., szerda

Méltóságteljes, szép ünnepség keretében avatta fel a debreceni Karácsony Sándor Általános Iskola az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére állított kopjafát 2008. október 22-én. Az avatóbeszédet Kósa Lajos polgármester tartotta. Volt egy igaz forradalom 1956 őszén, melynek igazáért gyerekek és felnőttek adták életüket, s mely forradalom a szabadságot jelentette akkor is, most is - mondta köszöntőjében Molnár Katalin, az iskola igazgatója, aki szerint ez a kopjafa örök jelképe lesz a magyar nemzet szabadságvágyának, összetartozásának.

- 1956 nem a múlt, hanem a jelen. A mai Magyarország lakóinak zöme abban a korszakban szocializálódott, amit Kádár-rendszernek nevezünk, s amely a legitimációját 1956 vérbe fojtásából nyerte. S ilyen értelemben 1956 abszolút módon köztünk van, akár tudunk róla, akár nem - emlékeztetett avatóbeszédében Kósa Lajos polgármester.

Mikor 1956 hőseiről, a forradalomról és szabadságharcról emlékezünk meg, akkor jó tudni, hogy a forradalmárok nem voltak tudatában annak, hogy történelmet írnak. Az sem biztos, hogy tudjuk igazán azt, hogy mi volt a céljuk, mi ellen keltek fel, mi volt a lényege annak a rendszernek.

Ha valaki megnézi a debreceni Modem galéria mostani kiállításának anyagát, akkor talán meg lehet érteni, mi ellen lázadtak fel azok az egyébként baloldali fiatalok. Ők nem a kommunizmusba vetett hitüket vesztették el, hanem az ellen az embertelen, az emberi szabadságot és méltóságot lábbal tipró rendszer ellen keltek fel, amit már nem lehetett elviselni. A kommunizmus sokkal később, de 1956 eredményeként bukott meg. A Kádár-rendszer végén jelentős mértékben az 1956-ba vetett hit volt az, ami nagyon sok embert motivált arra, hogy ki merje mondani: az a rendszer, amit magunknak építettünk negyven éven keresztül, nem jó, hanem rossz.

Nagyon sok megfejteni való van még ahhoz, hogy értsük a kort, amiben élünk, értsük magunkat is, a saját sorsunkat is, nem csak 1956 fantasztikusan hősies történeteit.
Nem olyan egyszerű a történelmet feldolgozni. 1956 hőseiről először szabadon 1989. június 16-án emlékezett meg a magyarság Budapesten, a Hősök terén. A felravatalozott öt koporsó közül négyben a forradalom mártír vezetőinek hamvai voltak. Az ötödik, üres koporsó sok száz más, részben 1956 után megölt forradalmárt szimbolizált. Az ünnepség szónokainak egyike rámutatott erre a koporsóra, s azt mondta, hogy ebben a koporsóban szimbolikusan nem csak a több száz névtelen áldozat fekszik, hanem az a generáció, amelyik 1956-ot fiatalként átélte. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a rendszerváltás-kori fiatalok sorsa is el van átkozva, s jelképesen az a generáció is abban a koporsóban fekszik.

A mai Magyarország története tehát valahogyan 1956-ban kezdődik, a mi demokráciánk is ott gyökerezik. 1956-ot nem tudtuk még feldolgozni. Nem tudtuk meg, hogy 1956 után kik voltak az árulók, nem tudtuk meg teljes körűen, hogy kik voltak a besúgók, kik voltak azok, akik akár a családi körből, a rokonságból is feljelentettek másokat annak idején. Abban a jelképes koporsóban valóban ott fekszik tehát ez a generáció is.

Ha megértjük 1956-ot, akkor abban reménykedhetünk, hogy azok a gyerekek, akik most még kicsik, talán már egy olyan országban nőnek majd fel, amelyik kikeveredett ebből a szörnyűségből.    A mai negyvenesek és az idősebbek már nem. Csak az, aki már nem fogságban született - fejezte be gondolatait Kósa Lajos.

A polgármester ezután az iskola igazgatónőjének kíséretében járult a debreceni Nagy Sándor fafaragó alkotta - 2008. október 23. feliratot viselő - kopjafához, s egy nemzeti színű emlékszalaggal avatta fel azt.


   (Megjelent a www.debrecen.hu Debrecen város honlapján)